Apám mondta

Gyere kisfiam, ülj az ölembe!

Mesélek neked most a világról,

Mert néhány év és te ülsz a helyembe,

Kell, hogy képed legyen a máról.

A világ és az élet bonyolult,

De ne rettenj meg a sokféleségtől!

Kis fejedbe sok ész és furfang szorult,

Ez megóv majd meglévő kétségeidtől.

Mert meglátod, neked egyszerű a holnap

Ha ma felkészülsz, és terved van,

Előbbre látsz, és nem aggaszt a tegnap,

Gondolatban ekkor már előnyöd van.

És majd meglátod minden, ami körülvesz,

Csak akkor bonyolult, ha nincs rendszer.

Sajátosságokra figyelsz, logikát készítesz,

Megfigyeled, ahogy működik ezerszer.

A fizikai világ majd tapasztalod,

Megfejthető, benne érvényesül a tan,

De az emberi szellem nem is gondolod,

Nem fogadja el, lassú kimondottan.

Nehéz megértetned magad azokkal,

Kik csak egy kicsit is hátrébb állnak,

Az élet verseny, sodró kanyarokkal,

Százan vannak kik, a helyedre várnak.

Akkor fognak szeretni és elfogadni,

Ha szárnyalsz és őket is magaddal viszed,

Ne felejts el tudást és szeretetet adni,

A világ szép, jó ha ezt tudod, és nem csak elhiszed!

Keresd mindenben a jót és a lényeget,

Higgy a szükségszerű áldozatban,

De ne áldozd fel önnön lényedet,

Ne vessz el soha a napi kárhozatban!

Barátra mindenkor szükséged van,

A szellemi társ védelmet jelent,

Dolgaidat másképp látja azonosan,

E más nézőpont egyensúlyt teremt.

És ne felejtsd el soha, az élet hagyomány,

Benned ezer és ezer év lakozik.

A haladás alapja mindenkor a tudomány,

Az ember ehhez hozzátenni tartozik!                           

 Hatvan, 2004.02.24.

 Fehér Sólyom István