Anyák napjára

Ha a földnek már nincsen virága,

Ha a virágnak nincsen szára,

Azért az Anyaföld ott van,

Ott hol a gyökere volt hajdan.

Ha már nincs, aki szeressen,

Ha szerelmed már nincsen,

Azért a múltad ott van,

Ott hol az életed zajlott hajdan.

A virág sem tagadja, miből sarjad újra,

Mitől lesz erős, nem satnya, ronda,

De miért is tagadná a nedvet?

Amit az Anyaföldtől kölcsönvett.

A szerelmet sem érti más,

A kívülállónak csak szakítás,

S, míg belül marcangol a kín,

Az arcon már csak enyhe pír.

Kell hát rendben látni a dolgokat,

Rendezni gazos sorainkat,

S ki erre nem képes emelt fővel,

Az nem számol a jövendővel.

Így, midőn már nem kesergünk,

Csak merengünk és merengünk,

Tovaszáll  bosszú és harag,

De van az Anyaföld, Ő örök marad.

1997. május 1-2 ...

Fehér Sólyom István