Mázsás kő
Mázsás kő ül a szívünkön legbelül,
Tovalökni ki nekikészül emberül,
Érzi, hogy itt a küzdelem során legvégül,
A fizika csődöt mond, s a kő tovább ül.
Mind ki dolgot elvégezni kényszerül,
És ismeri az anyagot, mely ellenszegül.
Ismeri-e saját lelkét mellyel szembesül?
Vajon nem marad-e dolga végezetlenül?
A mázsás kő marad mélyen ahol ül,
Továbblökni az életben már sohasem sikerül.
S kinek a kő terhe alatt vigaszt adni ellehetetlenül,
Ő elveszíthet bennünket, mert végleg elmerül.
1997. december 01.
Fehér Sólyom István |