A soha nem nyugvó második kérdés
Szép a világ. Nekünk szép.
Már ismerjük minden rejtekét,
Titkait, melyeket elárulta sorba mind.
Egy rendszert, amely a részletek felé tekint.
Látjuk tehát a hátterét,
Tetteink, dolgaink apró részletét.
És folyton nyugtalanná tesz bennünket-
A kérdés. Ez az egész meddig lesz ?
Egyik impulzus hat erre, egy másik arra,
Erő és energia halmaza mint entrópia.
Egymást erősítő és gyengítő folyamatok,
Végkicsengésben nulla eredményt adtok.
De, hát mivégre az egész ?
Több van itt mit felfogni képes az emberi ész ?
Egy végeláthatatlan folyamat, merre tart ?
Az egymásba gyúrt lokális célok hol vernek talajt ?
Miért volt kezdet? És hol a vég ?
És nekünk miért véges az ebben való lét ?
Hogy lehet, hogy korlátolt terjedelemében,
Agyunk nem ismer határokat szellemiekben?
A képzelet ereje igen nagy.
Teremtett isteneket és ellenséges világokat.
De nem teremtett megnyugtató filozófiát,
Mely az istenségen túl sokkal reálisabban lát.
Mert kellene egy új, egy más világkép,
Felidézni Kopernikus régi reményét,
Hogy a tan csak egy ideig lehet igaz,
És az új nem kell hogy legyen gaz.
Szükséges valami egészen más,
Ami nem csak egy régi látomás,
Hanem telis teli tudomány,
Magával ragadó informális talány.
Talán kell valami ősrégi hagyomány,
Egy megfordított gúla nyomán,
Mely egy pontból a végtelenbe tágul,
S tükörképe egy egyensúlyt elárul.
De kétlem, hogy az emberiségnek ennyi elég,
Addig kutatni fogja az endorfin képletét,
Míg agyunk e testben élni kénytelen,
És e jutalom nélkül az élet féktelen.
Mert mindenre képes, hogy megszerezze-
Az ostoba, kinek kimunkálatlan szelleme,
Nem juthatott még el oda, hogy előállitsa,
Azt, ami neki is bőséggel járhatott volna.
Tehát a kérdés adott. Már régóta megfolgalmazott.
Van, de hát miévgre? Miért alkottatott?
A második kérdésre nincs válasz már régen,
Végtelen értelmű irány tündöklik a sötét égen.
S ha birtokában is vagyunk némi magyarázatnak,
Nem keletkezhet-e vajon módosulata annak?
Már akkor vagy alig később, hogy detektáltuk,
Örömünkben, miközben a világ kitárult?
Fehér Sólyom István
|