Mi vár rám Brugges-ben ?

Tervezem, Bruggesbe utazom.

Otthagytam egykor egy nyári napon,

Azzal, hogy ígérem visszajövök.

Grafit kerül a papírra ott, ahol leülök.

Egyetemista voltam akkor nyáron,

Ma is az egészet szépnek látom.

Borostyán, tégla, zöld vízű csatorna,

Konflisok, fő tér, Andersen szobra.

Macska az ablakban, nyugalom mindenütt,

Csend a Notre Dame-nál, künn és legbelül.

Michelangelo-Madonna a homályban - Nem tudtam,

Egy magyar mondta, mikor a kerítésen rajzoltam.

Városfal, kis híd, szoborpark csodás kerttel,

Napsütés, friss víz illata fogadott minden reggel.

Mennyi csoda, az "art bolt" gazdag kirakata,

Vihette a sok vendég a portrékat aznap haza.

Sült burgonya és egy kiló banán volt a vacsora,

Örültem, mert tudtam gazdagon megyek majd haza.

Arany gyűrű, sál, pulóver és sportcipő,

Megdolgoztam értük, száz fran volt a belépő.

Sétáltam és hittem enyém is a város,

A második héten már ismert minden árus.

Koptattam egy kicsit én is a kövezetet,

Mesélek rólad Te Város, ha hazamegyek.

Mi vár rám, ha újból üdvözölhetlek ?

Befogadsz majd? "Keblemre gyerek !"

Félek, ha nem, akkor mondd meg hová menjek?

Brugges menedéke sérült lelkemnek.

Hatvan, 1999. jan 26.

Fehér Sólyom István