Madárka

Dalold el, hogy repes a szív, s nincs már távolság,

jön a legény, rikkant nagyot, s megpödri a bajúszát.

Dobbant is egyet vagy kettőt, hej kisangyalom,

gyere rózsám szeress, mert azt akarom!

Szeress mint én, ölelj az angyalát,

csókolj s én csókollak ha kell napokon át!

Mit hónapok, mit évek, vártam reád eleget,

itt az idő most van most, nem engedlek, szeretlek.

Úgy ölellek, úgy csókollak, mint még senki sohasem,

ne félj rózsám együtt jó lesz, nem választ el senki sem.

Osztán ne sírj, ha el is megyek, nem leszek el sokáig,

várj s majd megjövök, a szíved megtart odáig.

Csárdást járunk együtt lassút, ropogósat,

repülj, s kacagj, ha akkor megforgatlak.

Fölemellek, megszorítlak, de nekem ne sóhajtozz,

férfi kell, nem más, amire gondolsz, ahhoz.

Drága lelkem szép szerelmem, a vágyaim nagyok,

gondoltad s én gondoltam, hívtál és itt vagyok.

Fehér Sólyom István    2009