Időkapszula
Egy tojásból születik majd újra a világ,
az időkapszula egyszer csak megreped,
előbújik az új lény, mint hó alól a virág,
s te a tél végén sétádban megleled.
Más lesz ő mint kik eddig születtek,
és az örök sors máshová is vetette,
fénylő lénye a megújult égi tüzeknek,
igazi Ember, őt Isten mindig szerette.
A múlt látomás csupán, régi emlék,
a magasabb dimenzió egyfajta vetülete,
kilépve a térből, léteznek az örök elmék,
ez a lélek-állandóság területe.
Visszatekintve gyermekkorunkra,
talán csodálkozhatunk magunkon,
nagy utat jártunk be agg korunkra,
Isten segített, és mi segítettünk önmagunkon.
Hatvan, 2011.04.26.
Fehér Sólyom István
|