Gyengéden szeretlek

Megérintett a lágyság, mi lényedből fakad,

S kezdtem elhinni, azt át akarod adni.

Mert érezted adni készülök, bár tartóztattad magad,

Lettél félénken enyém, s már nem féltél kapni.

Nem reméltünk semmit, csak szerettünk.

Egymást erősítve kértük, ami nekünk jár.

Ölelve, kábultan mindent csak feledtünk.

A pillanat tiszta volt, ez is elég volt már.

Csók és vágy és mosoly, egy kedves pillantás.

Magával ragadott a varázs bennünket.

Kerestünk, és találtunk. Ő egy új társ.

Nehéz nélküle minden perc, ez éltet kettőnket.

Gyengéden szeretlek, mert ezt kéri lényed.

Jóleső érzés, hogy kéred és vársz.

Béklyóban lévő életem igényli fényed.

Bolygóként méltó pályára zársz.

Mi tudjuk, mások talán gondolják.

Szép és nemes a szerelmünk.

Ártó gondolataikat hiába mormolják,

Mert szeretlek, és Te szeretsz, ez mindenünk.

2003.08.06            Fehér Sólyom István