Tégy jót ... !              (Édesapámnak)

Mert nevelt a család és nevelt a közösség,

Te lettél azzá mit adott az örökség.

És éltél, ahogyan az él ki megfogad,

Ki felhasznál, s nem eldob tanácsokat.

Kaptál, ha kapni kellett, hol jót, hol rosszakat.

Megutáltak, mert irányítottál sorsokat.

De tetted, mit tenned kellett, hisz van az örökség,

Ez talán mindannyiunkban átléphetetlen kötöttség.

És adtál mikor már adni lehetett, életet.

Adtál biztos de szigorú kezeket, értő füleket.

És kértél hűséget, együttérző szemeket és otthont.

Józanul ennél többre akkor ugyan ki gondolt?

De jött, minek törvényszerűen jönnie kellett,

Az ellentétnek, mit ennyire csak gőg szülhet.

Kioltott és tönkretett mindent, mi közösen működik,

Eltaszítva attól a ponttól, ahol még remény születik.

És újból adtál, mert van valami ami kötelez.

Talán a  kétely, mely a jővőből hitelez.

És lám kaptál, amit már rég szerettél volna,

Egyensúlyt, és egy fiúcskát megbölcsült napjaidra.

De nem hagy nyugodni az "Akkor tettem volna!"

Ez nem gyógyszer a mostani nyugalomra.

Üldöz, mint rossz szellem, pedig te véded,

Hisz gyermeked ő is, a tulajdon véred.

Tudod, kötelez az évszázados örökség.

Nem foghat rajtunk a tunya restség.

Mit ellenünk bármely fondorlat kitalált,

Az hasznunkra válik, s nekünk már nem árt tovább.

1997. december 01.

És ezért van, hogy bírjuk a kritikát.

Megdöbbenést kelt, hogy mennyire értjük az idők szavát.

De van egyvalami, mit vár mindenki aki becsül bennünket,

A pajzs mögül előbbre hozott ragaszkodást és szeretetet.

Fehér Sólyom István