Csaba Barátomnak !  (Egy 1995-ben történt kesergése nyomán.)

Mégis, mi az érték ?

Szereztünk már dolgokat

begyűjtöttünk kacatokat,

van köztük ami szép,

s van bennük némi érték.

Használjuk a tárgyakat,

vagy tán a tárgyak magunkat,

kisajátítva minden időnket,

szabad szellemünket.

Mire fordítjuk tehát életünk ?

Arra tán, hogy szerezzünk?

De mit, talán tárgyakat?

vagy talán szép álmokat?

Az álmok meggyötrik az embert.

"Elérhetsz !" mondják,  de tova is röppent.

Új álmot kapunk az új naptól,

új gyötrelmet a holnaptól.

Mégis mi jelent hát boldogságot?

Életünk hol kap egy kis vigaszságot?   

Kibe, s mibe vethetjük hitünk?

Mire, minek szenteljük életünk?

Tegyél és alkoss mi örömöt jelent,

de közben soha el ne feledd,

hogy nem ád boldogságot,

az ami másnak káros!

Legyél hasznos és körültekintő,

merész, és ujjítókedvű,

s ha kaptál az élettől dolgokat,

tegyél hozzá, s add úgy vissza azt!

Ha már ott vagy, hogy tehetsz,

akkor a legfotosabb amit elérhetsz,

hogy  teremtesz időt és teret,

nyugalmat, szeretetet.

Szeretet csak úgy létezhet,

ha ennek időt szentelhetsz,

s kell hozzá tér, hogy nagy lehessen,

és nyugalom, hogy állandó legyen.

Mégis, mi az érték? Kérdeztem.

Ez, ha ezt elértem.

Az egyensúly mely létrejött,

amelytől az élet rendbejött.

1996. december 26.              

Fehér Sólyom István